EKCÉMA - Kiújult. Igen, vakarom.

Reggel indulok, és el fogok tölteni egy hetet. Már az idejét sem tudom, hogy mikor töltöttem utoljára, de most még rá is fogok tölteni. Kedves barátaimmal leszek együtt; várnak a mosolygós arcok, az átdumált éjszakák, nagy nevetések.
Juteszembe: Én vagyok az egyetlen ember, aki eddig nem tudta, hogy a „csoki” a hasis fedőneve?

Greg03 | 0:05

Állítólag az ethanethiol a legbüdösebb anyag az egész földkerekségen. Én szeretném benevezni ebbe a versenybe pár saját készítésű művemet, amit jobbára a mosogatás krónikus elhanyagolásával sikerült kifejlesztenem:
Két hétig az asztal alatt, egy kuktában, öt ujjnyi víz alatt rothasztott odakozmált sárgaborsó főzelék.
Négy napig a konyhaasztalon, tűző napon erjedő zacskósleves, amibe záp-gyanús tojást ütöttem.
A hűtőszekrény valószínűtlenül félreeső, hátsó részéből előkerült márványzöld csirkecomb, tetejéről csordogáló cseppfolyós szalonnadarabkákkal.
És a vécé, amibe mindezt kiöntöttem.

Greg03 | 2:19

Gondolom, a reggeli merevedés közben végzett kakilásnak könyvtárnyi szakirodalma van. Valahogy azonban még egy ilyen könyv sem került a kezembe, ezért eddig csak félrészeg szóbeli beszámolókra és saját kreativitásomra szorítkozhattam. De mostanában elgondolkodtam a dolgon, és azt hiszem, korszakalkotó felfedezést tettem.
A klasszikus megoldást alkalmaztam én is sokáig: kicsit hátracsusszantam az ülőkén, és egy határozott mozdulattal lenyomva húztam be fülemet farkamat. (Az egész markos letámadás valahogy olyan stílustalan, ezért felső madárfogással bírtam jobb belátásra a tagot.) Az elnyomásnak azonban nemcsak Észak-Koreában, hanem a vécén is megvannak a negatív következményei: nem tesz jót a vérkeringésnek (ha világos lila, az rossz jel, ha sötét lila, az már nem is jel, hanem csak egyszerűen rossz), és bármikor bekövetkezhet az, aminek már a gondolatától is minden férfiember zokogva szorítja magához éjszaka kispárnáját: a legnemesebb szerv és a legnemesebb alföldi porcelán (nemi) érintkezése.
Mennyivel nemesebb gesztus kiemelni a veszélyes zónából a tagot, és gyengéden lefektetni az ülőkére, ahol biztonságban, békésen pihenhet meg, míg mi dolgunkat végezzük. Aki a személyes kontaktus elkötelezett híve, az tenyerét alátéve védheti meg a kedves szervet, a többiek akár egy kis papírdarabkára fektethetik őt.
Érdemes megadni szeretteinknek (kivétel nélkül) a szükséges odafigyelést, mert igenis meghálálják a törődést.

Greg03 | 14:29

Mit lehet tenni, ha anyaszült meztelenül állsz a konyhában egy pizzaszelettel a kezedben, amikor betoppan a lakásba a főbérlőd, népes kis családja társaságában?

Greg03 | 20:16

Kínzó kérdések órája:

Mennyi borzalmas megaláztatás érhette óvodában azt az ember, aki feltalálta a csobbanós vécécsészét? (Azt, amiben először vécépapírból fészket kell építeni magunk alá.)

Miért kezdi mindenki úgy a paprika evését, hogy levágja a hegyéről azt a kis fekete pontot?

Hogy fordulhatott elő már többször is az, hogy nem találtam meg a szobámban a wireless billentyűzetemet?

Van olyan ember, akinek Boney-M a csengőhang a mobilján?

Greg03 | 12:08

Néha van az a kellemetlen érzés, mikor azt hiszem, hajszál szúródott a pólómba és az szúrkálja a bőrömet, majd hosszas kutatás után rájövök, hogy nem a pólóval van baj, hanem pattanás nőtt a bőrömön arra a pontra, és a póló birizgálja a pattanást. Azt hiszem, itt kezdődik a filozófia. Aztán kinyomom a pattanást, megtanulok együtt élni az érzéssel, és iszom egy korsó jéghideg sört. Azt hiszem, itt végződik a filozófia. (Lökd idea sört.)

Greg03 | 14:40

Mennyi feminin vonást viselhet el egy egészséges férfi szervezete anélkül, hogy jelentkezne a Balázs show ’Segítség, azt hiszem, nő lettem’ tematikus adásába, vagy beiratkozna egy fodrász tanfolyamra és pár hónap után furcsán kezdené tartani a kezét, és olyan szavakat használna mint ’csajszi’ vagy ’cuki’? Lelkem sötétebbik (női) felébe bepillantva azt kell hinnem, hogy igenis van félnivalóm.
Ott van például a labdarúgás, amit kötelességem lenne focinak nevezni és érteni és szeretni. De mit kezdjen magával az az ember, akinek egyszer egy házibulin három lány próbálta elmagyarázni, hogy mi az a les, és fél óra után úgy hagyták ott, hogy „Hátezhülye”. Sokszor próbáltam beilleszkedni férfitársaim közé a közös sörözés-meccsnézés módszerével, sőt, egyszer megpróbáltam még hangosan böfögni is, de a furcsa tekintetekből azt kellett leszűrnöm, hogy ez manapság már nem férfias, inkább csak szimplán undorító. Azt sem díjazták túlzottan a többiek, mikor félidőben magamhoz ragadtam a távirányítót, és megtagadtam a meccsre való visszakapcsolást – Floyd éppen gyömbéres fürjragut készített a Spektrumon. (Sosem tudtam meg sem a recept sem a mérkőzés végét, mert azonnali és örök életre szóló eltiltást kaptam barátaimtól.)
A borotvát sem bírta sosem a bőröm, mindig kéthetes kipattogzással és bőrpírral hálálta meg a gondos törődést. Évente általában egyszer borotválkozom meg pengével, és azt is csak azért, hogy meggyőződjek róla, hogy még mindig nem bírja a bőröm a pengével történő borotválkozást. Az idei borotválkozáson tavasszal estem túl; az újraéledő természet képével ízlésesen harmonizált kirügyezett képem.
Mostanában észrevettem magamon, hogy már a bulikon is spontán módon a női szekcióhoz sodródom. Remekül elcsacsogunk a sminkelés rejtelmeiről, recepteket cserélünk és kidumáljuk a pasikat, míg ők bent italoznak és a barkácsolásról vagy a tegnapi meccs eredményéről beszélgetnek.
Mindez még rendben is lenne (legalábbis nem okozna akkora törést bennem), ha nem vonná maga után azt a tényt, hogy kezdek furcsa helyet elfoglalni baráti társaságom férfitagjainak hierarchikus rendjében. A minap kaptam egy email-t kedves barátomtól, amiben elhívott egy buliba, hozzátéve azt, hogy milyen jó lenne, ha jönnék, mert a barátnőjét is hozza, és amíg ő szórakozik, addig legalább én szórakoztathatnám a csajt.
Mosogatok, porszívózok, nagyokat főzök, és közben próbálom elkerülni, hogy harcos feministaként ébredjek egy szép napon. A suszter maradjon a kaptafánál – azt hiszem, én pedig maradok a fakanálnál.

Greg03 | 0:03

Már lassan öt éve annak, hogy azt mondta a tévé, hogy Király Linda hamarosan világsztár lesz. Ehhez képest nem vettem őt sűrűn észre az MTV-n (a popzenein, nem a sramlizenein), nem láttam a mellét kivillanni a Superbawl-on, és nem látom az újságban sem, hogy vízágyúval kellett volna szétoszlatni a tömeget, aki parizer vásárlás közben rohamozta meg a Lidl-ben (azt hiszem, magyar viszonylatok között ez a maximálisan elérhető népszerűség). Mi lesz veled Linda, mikor leszel már világsztár? Mondd, hányat kell még aludni?

Greg03 | 12:51

Béla középvezető az acélgyárban. Most nem dolgozik, szabadságát tölti kis családjával Siófokon. Éppen a büféből igyekszik vissza a plédre, az életet adó árnyékba. Jobb kezében grillcsirkét egyensúlyoz, bal csuklóján autóstáska. A táska oda-odaütődik sörhasához, furcsa hangot hallatva: cserzett bőr tapad az izzadt bőrhöz, és viszont. Minden lépésnél nagyot szusszan, de megőrzi lélekjelenlétét. Sőt, még arra is ügyel, hogy bal kezével összerendezze sörhabos bajuszát, előre mosolyogva azon, hogy az asszony nem fog megtudni semmit kis románcából. A titok mindörökre négyük között marad: a három korsó sör és ő közte. Megérkezik a plédre, örül neki, hogy egy kis ideig nyugta lesz. Addig, amíg a gyerekek nem követelnek tőle ebéd utáni fagyit, semmi baj nem történhet. Ebéd után ejtőzik egyet, félálomban hallgatva, ahogy az asszony egyre idegesebben magyarázza a visongó gyerekeknek, hogy evés után közvetlenül nem szabad a vízbe menni, és különben is, ilyenkor tűz legjobban a nap. Öt óra felé összecsomagolják, és beteszik kilencéves Suzuki Swift-jükbe a plédet, a labdákat, és néhány perc múlva már csak pár szalvéta és csirkecsont jelzi, hogy valaha itt járt a Kovács család.

De mi lehetett az autóstáskában?

Greg03 | 0:04

Hosszú időn át sorsom igazolását láttam abban a nyelvi tényben, hogy a ’nemi élet’ kifejezésben szerepel az a szó, hogy: ’nem’. A sok kudarc egy valamire megtanított – mondhatnám, de jobban belegondolva semmi tanulnivaló nem volt bennük, aminek hasznát vehetném az életben. Abban sem hiszek, hogy akinek nincs szerencséje a szerelemben, annak majd a játékban lesz: nincs az a pálya az aknakeresőben, amiben három lépésből ne tudnám felrobbantani magam. Kártyázni meg nem tudok. Bármennyire is ijesztően hangzik, utoljára az óvodában volt rendezett a szerelmi életem. Nem sokkal azután, az iskolában, elkezdődött az önbecsülésem mai napig tartó zsugorodása, és jó úton haladok afelé, hogy én legyek az első ember, akinek sikerül lelkében fekete-lyukat előállítania.
Első szerelmem, Vera – akivel együtt gyűjtöttük azokat a takarék-bélyegeket, amikkel pontosan annyi pénzt lehetett keresni, amennyit befizettünk – egy év után állt elém azzal, hogy szakítani szeretne velem. Én egy másik „férfire” gyanakodtam, és nem is tévedtem. Azt azonban álmomban sem mertem gondolni, hogy riválisom, akivel szemben alulmaradok, Jordan lesz a New Kids-ből.
Pár évvel később a Balatonon találkoztam Andival, egy kedves, régi ismerősömmel. Éjszaka volt, ő akkor már elég sokat ivott, a tücskök hangosan ciripeltek és a telihold fénye lágyan tört meg a selymes hullámokon. Minden tökéletes volt – már ebből tudnom kellett volna, hogy totális kudarcba fog torkollni az este. Megérkeztünk a nyaralóba, ő átkarolt, érzékien a szemembe nézett, majd lágyan – fejét a vállamra hajtva – összehányta az egész szobát. Ezután kecsesen beájult az ágyamba és álomba zuhant. Én akartam elveszíteni a szüzességemet, erre ő veszíti el az öntudatát. A csalódottság és a szúrós ouzo-szag miatt elhagytam a szobát és a parton aludtam. Mire reggel visszatértem, ő már nem volt ott. Azóta nem találkoztam vele; állítólag óvónő lett.
Az egyetemi éveknek még az osztják-vallástudomány szakos hallgatók szerint is a szex-drog-Rock’n’Roll jegyében kell eltelniük. Ami az utolsó két összetevőt illeti – büszkén állíthatom – kihoztam magamból a maximumot. Viszont nem keveset kellett várnom arra, hogy az egyetemi élv-koktélomba belekeverhessem a szex-komponenst, de végül azért sikerült shake-elnem. A Jate-klubban volt szerencsém összefutni egy kedves, kissé tenyeres-talpas, ex-súlylökő nőismerősömmel. Elég részeg voltam ahhoz, hogy fantáziát lássak benne, ő pedig még nálam is sokkal részegebb lehetett, mert ő meg fantáziát látott bennem. Egy csendes sarokban meghúzódva próbáltuk kimeríteni a közterületen végzett tettleg petting már-már büntetőjogi fogalmát, mikor a ’hozzámvagyhozzád’ kérdést meg sem várva bejelentette, hogy most neki nem lehet. Mondtam, hogy dehogynem, aztán kezdtem lassan megérteni, hogy biztos azért, mert éppen menstruál. Már éppen kezdett világosodni, szóval úgy döntöttem, itt az ideje hazamenni, és egy jéghideg zuhany után zokogva álomba ringatni magam. Sejtettem, hogy úgy is nézhetek ki, mint ahogy érzem magam, mert mindenki elképedve bámult rám az utcán. Hazaérve értettem csak meg, hogy miért: mindkét kezem könyékig véres volt; úgy integettem a lány után, úgy fogtam a kapaszkodót a kilences trolin, úgy mentem be a boltba cigit venni.
Biztos vagyok benne, hogy szaladgál Szegeden pár olyan korán kelő munkásember és piaci kofa, akiknek még az unokáik is hallgatni fogják a történetet, miszerint a nagypapa, nagymama szemtől-szemben találkozott egy vérmocskos pszichopata sorozatgyilkossal fényes nappal, a nyílt utcán.

Greg03 | 12:57